Az inventáriumok adatai alapvetően egységes rendszerben jelennek meg: az incipitek, a tónus (beleértve a transzpozíciókat) és a liturgikus hely pontos megjelölése, a forrássziglumok és fóliószámok valamennyi adatbázisban azonos módon szerepelnek. A fölhasznált forrásokat és a liturgikus ünnepeket, funkciókat a listákban rövidítve adjuk meg; ezek föloldásai a megfelelő háttértárakból hívhatók elő. A teljes források mellett fölhasználjuk az azokból származó fennmaradt töredékeket is, melyeket a sziglumhoz illesztett „(fragm.)” rövidítéssel különböztetjük meg az anyakódextől. A forrás-adatbázisban a pontos leírások mellett föltüntetjük a kódexek hagyományos kiadásainak, monográfiáinak, jegyzékeinek bibliográfiai adatait, valamint – ha rendelkezésre állnak – az online elérhető facsimilék és/vagy inventáriumok linkjét. Az oldalunkat böngésző kutatók, érdeklődők így egymás mellett tanulmányozhatják egy-egy forrás képanyagát, táblázatos tételjegyzékét és kiválasztott énektételeit modern átírásban, elhelyezve azokat a többi forrás repertóriumából fölépülő szinoptikus zenei variánsrendszerben, s mindemellett tájékozódhatnak a források szakirodalmi feldolgozottságáról is.

Az adatbázis rendszere nem uniformizált, hiszen az eltérő műfajú tételek meghatározása eltérő tulajdonságok, adatok alapján lehetséges. A valamennyi énekes műfajban egyformán megjelenő alapvető információk mellett műfajspecifikus, azaz csupán egy-egy műfajhoz, műfajcsoporthoz tartozó tételekre vonatkozó adatokat is közlünk: míg a zsolozsmaantifónáknál a liturgikus funkciót az ünnep mellett a hóra és az ebben elfoglalt pontos hely (pozíció) határozza meg, a himnuszoknál ehhez elegendő a hóra, a misetételeknél és a processziós antifónáknál pedig értelemszerűen csupán az ünnep megjelölésére van szükség. Műfajonként eltérő jelentést hordoz a numerus oszlop számkódja. A zsolozsmaantifónák jegyzékében a számsor a tételek zenei típusrendben elfoglalt helyét határozza meg: megegyezik a Dobszay László és Szendrei Janka által kialakított és a Monumenta Monodica Medii Aevi V. kötetében közreadott típusszámokkal (László Dobszay–Janka Szendrei, Antiphonen. Monumenta Monodica Medii Aevi 5. Kassel – Basel: Bärenreiter Verlag, 1999, vols. 1–3.). A himnuszok repertóriumában a numerus a tételek liturgikus rendjét követi: a fődallam liturgikus asszignációja szerint halad a pszaltérium zsoltáros részének himnuszaival kezdődően, az időszaki (de tempore), majd a szentekről szóló (proprium de sanctis és commune sanctorum) himnuszaival folytatva. A cantus missae és aliorum rituum műfajaiban a számsor egyszerű, a tételek alfabetikus rendjében növekvő numerus currens, zenei vagy liturgikus többletjelentés nélkül.

A himnuszok adatbázisa és kottaképe további egyedi tulajdonságokat hordoz: az adatbázisban külön oszlop jeleníti meg a strófa soronkénti szótagszámát (Szótagszám), sorvégi kadenciáit (Kadencia), végül a (rokon) dallamváltozat számát Rajeczky Benjamin köteteiben (Melodiarium Hungariae Medii Aevi I, Ip, RajMel) és Bruno Stäblein himnusz-összkiadásában (Monumenta Monodica Medii Aevi I. Hymnen, StMel). A kottában a forrássziglumok mellett egy második cellában a dallamvariáns/dallamvariánsok adott hagyománykörhöz tartozására figyelmeztetünk.

Weboldalunk egyik legfontosabb hozadéka az énektételek dallamainak közreadása modern átírásban. A közreadás szinoptikus elrendezésben valósul meg, azaz a dallamok variánsaikkal együtt jelennek meg. A kiválasztott fődallam a legfölső sorban kap helyet, alatta a további dallamvariánsok sorakoznak grafikai megkülönböztetéssel oly módon, hogy a fődallammal azonos részeik halványabb színnel, az attól eltérőek pedig normál (fekete) színnel szerepelnek.

A transzkripciónál a magyar zenei középkorkutatásban hagyományosan elfogadott „modernizált metzi-német gótikus” notációt használtuk, amelyhez a Bali János és Kiss Gábor által testre szabott guidohu.ttf és guido6+.ttf betűkészleteket alkalmaztuk. Struktúráját, felépítését tekintve ez a rendszer hasonlít a leginkább a közép-európai, többek között a magyar késő középkori liturgikus-zenei forrásokban használt gótikus kottaírásfajtákhoz. Jól érzékelteti a különálló neumacsoportokat, a dallamívek belső tagolását, ugyanakkor a modern ötvonalas kottaszisztémához szokott zenész számára is könnyen és egyértelműen olvasható.

Valamelyest eltér ettől a zsolozsmaantifónák megjelenítése. Mivel ebben az esetben a közreadás alapjául a már megjelent MMMAe kiadványnak a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán készült háttértáblázatai szolgáltak, az ezekben alkalmazott módszert elfogadva a szinoptikus dallamrendben kizárólag a variánsokat tüntettük föl, grafikai színkülönbség nélkül.

A cantus missae és cantus aliorum rituum melizmatikusabb műfajainak kottáit kétféleképpen adjuk közre: az egyszerű megjelenési módot követő második képen a tájékozódást és az összehasonlító elemzést rácsvonalak segítik, melyek elválasztják egymástól a dallamegységeket, tagoltabbá és áttekinthetőbbé téve a zenei folyamatot.

Valamennyi énektétel dallamtáblázata nagyítható és képként letölthető.

A szövegek átírásában nem ragaszkodtunk az egyes források olykor különböző írásmódjához, ehelyett normalizált latin helyesírást alkalmaztunk. A források tévesztéseit, többek között a dallamok rossz kulcsrakásból fakadó tercelcsúszásait, hibás transzpozícióit érintetlenül hagytuk, de keretezéssel és „ms.” jelöléssel figyelmeztettünk rájuk. Különbséget tettünk a források sérülései, szakadásai miatt véletlenszerűen létrejött, illetve egy-egy szöveg- és dallamszakasz szándékos kihagyásából fakadó hiányok között. Az első esetben a hiányzó szakaszt a kottában # jellel, a második esetben Ø jellel szemléltettük.

Ha ugyanaz a tétel többször szerepel egy forrásban, a második (esetleg harmadik) előfordulását a forrás sziglumához illesztett aposztroffal jelöltük. Az ünnep-, hóra- és egyéb funkciómegjelölésekhez illesztett csillag (*) a mindenkori adat feltételezett/kikövetkeztetett voltára utal.

 

A kutatást és az oldal létrehozását a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal K 120643 számú, Kódexek és töredékek. Késő középkori hangjelzett forrásaink kutatása, újraértelmezése és online megjelenítése c. pályázata támogatta. 2020 óta a kutatás a „LENDÜLET” Digitális Zenei Fragmentológia projekt támogatásával folyik.